..., Én is kerestem "Azt A" bizonyos Dimitrovi fasizmus meghatározást, - amely szerint valai Kapitalista legvadabb megnyílvánulása lenne ....
- de nem találtam ..
Mert AZ IGAZ, hogy Hitler nem államosított, - de igen keményen kézben tartotta a "Tőkét", s a Nemzet szolgálatára fogta! ..., próbálták volna a hasznot, vagy a tőkét kimenekíteni különböző ofshorozásokkal .... !!

Mind az olasz fasizmus, mind a német nemzeti szocializmus a "forradalmi" baloldaliságra épült, az egészítette ki a saját nacionalizmusával (Németországban: rasszizmusával is). Mussolini szociáldemokrataként indult (akárcsak Lenin), Hitler pártjába pedig megalakulása és megerősödése idején tódultak a német kommunisták, akiktől állítólag a nácik vörös zászlaja is származik, sőt - szintén állítólag - munkásmozgalmi dalokat, jelszavakat is hoztak magukkal.
Sokszor leírtam már a saját blogomban is, hogy a nácizmust nem lehet AZONOSíTANI a kommunizmussal, de súlyos tévedés az is, ha azt gondoljuk - és ennek itt, Kelet-Európában nagy hagyománya van -, hogy az ellentétei egymásnak. A kommunizmus és a nácizmus ROKON ideológiák.
Miben hasonlítanak? Mindkettő a totális állam híve, mindkettő antiindividualista (kollektivista), egyikük sem tiszteli az emberi személyiséget, az alapvető emberi jogokat, ezért a gazdasági életben versenyellenes, antiliberális, antikapitalista.
A különbözőségek szerintem nem mindig lényegiek. A szovjet típusú kommunizmus (de már a Párizsi Kommün is) államosította a gazdaságot, a német nemzeti szocializmus pedig más eszközökkel - például hatalmas állami megrendelésekkel - akadályozta meg a szabad versenyt. Vicces, hogy a szovjetkommunizmust "internacionalistának" nevezik egyesek, holott Oroszországban és a Szovjetunióban egyik fő jellemzője a nagyorosz nacionalizmus volt, Sztalin után ismét divattá vált az hagyományos orosz antiszemitizmus is.
Összefoglalva: a kommunizmus és a nácizmus nem ellentétei, hanem csak VETÉLYTÁRSAI egymásnak. A német náci megsemmisítő KZ-lágerek nem azonosak a GULAG táboraival, csak hasonlítanak.
A nácizmus és a kommunizmus igazi ellentéte az emberi személyiséget, a szabad versenyt, a kapitalizmust tisztelő liberális jogállam.

Ajánlott olvasmány: images.fapipa.multiply.multiplycontent.com/attachment/0/TM2kLwooCzkAAGOdRmQ1/Szolzsenyicin%20-%20Gulag%20szigetcsoport.pdf .

2.

"Sokszor leírtam már a saját blogomban is, hogy a nácizmust nem lehet AZONOSíTANI a kommunizmussal, de súlyos tévedés az is, ha azt gondoljuk - és ennek itt, Kelet-Európában nagy hagyománya van -, hogy az ellentétei egymásnak. A kommunizmus és a nácizmus ROKON ideológiák."

Pontosan így látom ezt én is.

Egy kép a Párizsi Kommün idejéből: upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/90/Disderi_4.jpg .

2. erlauer
2011. 10. 08. 9:21
Nagyon korrekt! ....

@1. Nyifu1

Ami Dimitrovot illeti: már akkor hazudik, amikor "fasizmusnak" nevezi a nemzeti szocializmust. Ez Sztalin kívánsága volt, nem akarta, hogy Hitler mozgalmát a saját nevén szocialistának vagy nemzetinek nevezzék. A "fasizmus" szó pedig - lévén hogy az egyszerű orosz beszélőnek nem jelentett semmit - alkalmas volt a vetélytárs rendszer diabolizálására is. (Attól még jól együtt tudtak működni a nácikkal Lengyelország lerohanásában.)

@6. Nyifu1

Thx.

1.

Még szerencse, hogy annak idején vizsgáztam kommunista ideológiai tárgyakból... így tudok neked segíteni...:-)

Rémlett, s most utána is néztem. Ezt Dimitrov a Komintern 1935-ös kongresszusán mondott beszédében mondta,

www.marxists.org/reference/archive/dimitrov/works/1935/08_02.htm

"Comrades, fascism in power was correctly described by the Thirteenth Plenum of the Executive Committee of the Communist International as the open terrorist dictatorship of the most reactionary, most chauvinistic and most imperialist elements of finance capital."

3.

Annak idején, valamikor 1982-ben, amikor először olvastam (egyébként spanyolul, mert se magyarul, se oroszul nem volt számomra akkor elérhető) óriási hatást tett rám már a legelső fejezet, amelyben a régészéti kutatást írja le a szerző.

Max, jó nagy barom volt ez a te néptársad...

..., s ilyenkor azon vakaródzik az agyam, hogy a Kínai Kommunisták "Tanultak" a történelemből(?!), vagy hogy is kellene ideológizálni .....
- mármint azt, hogy a leállamosított tőke helyett visszaengedték a magántőkét, de AZT a kommunista párt ellenőrzi, politikailag keményen kézben tartja, a Nemzeti Érdekek szerint! ...., valahogy úgy, mint annakidején a Hitleri Nemzetiszocializmusban ... , s nem is variálnak, - százakat végeznek ki gazdasági( nemzetellenes) bűncselekményekért ..
Van is nekik már vagy húsz éve kétszámjegyű GDP növekedésük, amit sokszor mesterségesen kell visszafogni, mert már nem tudnák kezelni, kézben tartani. - s van is hatalmas tőketartalékuk, amelyel éppen "szabadkapita" világot tartják életben ...
- akkor most Kína Náci-fasiszta ország?! ....

11.

:-)

8. erlauer
2011. 10. 08. 9:36
?!

@14. Nyifu1

A thx azt jelenti internetes nyelven, hogy köszönöm. Itt aktuálisan azt, hogy köszönöm a bókot, merci pour le compliment ... :)

12. Nyifu1
2011. 10. 08. 9:45

Pontos
Amit ma Kínába csinálnak a gazdasági rendszerük a politikai rendszerük az majdnem megegyezik a Hitleréékkel
Kivéve a fajelméletet és az ilyen olyan ideológikus dolgokat Ott az állam nem avatkozik be olyan szinten az emberek privát szférájába mint a németeknél Mert ott kőkemény rátelepedett arra is
A kínaiak bölcsek Ezt elkerülik A nagy hódítás ami Hitleréknek nem sikerült erőszakkal az nekik szép csendben átváve egyes elemeket tőlük lassan sikerül
Ja és ugyanúgy termelnek Termelnek nem brokerek nyomogatnak gombokat aztán örülnek hogy hú.... mennyi pénzt kerestem

Nna ez egy jo poszt. HalIstennek a hatunk megett vannak ezek a rendszerek. Manapsag csak fenyegetnek minket ezzel mint annakidejen a mumussal.

16.

A mostani kínai rendszer megfelel kb. a korai angol kapitalizmusnak, sőt demokrácia szempontjából rosszabb annál.

A fejlődés előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a demokratikus változásokat, mint ahogy egy pl. Dél-Koreában is bekövetkezett.

18. maxval bircaman (szerkesztő)
2011. 10. 08. 10:57

Ott soha semmiféle nyugati értelemben vett demokrácia nem lesz
Közel másfél milliárd emberből álló országot demokratikusan nem hogy irányítani, hanem még egyben tartani sem lehet

19.

Nyugati értelemben biztos nem. De ázsiai értelemben igen.

Ha a jelen kor emberének van bocsánatért, bűnbocsánatért való esedezésre oka, az azok a jobboldali zsidó emberek, akik a nácizmust, fasizmust azonosítják a kommunista eszmékkel.
Ezek a jobboldali zsidó emberek ugyanis meggyalázzák azoknak a kommunistáknak az emlékét, akik meghaltak a fasizmus megsemmisítéséért folyó harcban, kicsinyes, anyagias szempontjuknak köszönhetően csatlakoztak a jobboldali erőkhöz, melynek melegágya a szélsőjobboldal.
Magyar jobboldali zsidóink élen járnak e gyalázatban, és nem tekintik irányadónak Natan Saranszkij nézetét, miszerint:
„ …azt kell mondanom, hogy a holokauszt bűne teljesen egyedi, hiszen egy tudatos döntés volt, aminek az volt a célja, hogy minden zsidót kiirtsanak a világ minden országából. Ezt a bűnt semmilyen más bűnnel nem szabad egy szintre emelni.”

Kedves Max, és Marx írásait mivel állítanád párba a másik oldalról? Idézz valami olyan szöveget a szélsőjobboldalról, mint a Feuerbach tézisek. Arra célzok, hogy a szélsőjobboldalon nincs ellentmondás a szavak, eszmék és a tettek között, a másik oldalon, az eszme bár megvalósíthatatlan, de nem embertelen, legalábbis ha a források felől közelíted meg. Fiatalon én is hittem egyfajta marxizmusban, és ez indított el más irányba, amikor nyilvánvalóvá vált a valóság és az eszme között feszülő szakadék. Lenin meg Sztálin már külön tészta. Nem gondolkoztál el azon, hogy miért tudott annyi jelentős értelmiségit megtéveszteni a kommunista ideológia? Majd részletesebben is megírom ezt egyszer ha lesz fél órám.

21.

Bocs, de ez egy komolytalan. Egyetlen mondatoddal sem értek egyet.

"Ha a jelen kor emberének van bocsánatért, bűnbocsánatért való esedezésre oka, az azok a jobboldali zsidó emberek, akik a nácizmust, fasizmust azonosítják a kommunista eszmékkel."

Ki azonosítja a kettőt? Szerintem senki.

"Ezek a jobboldali zsidó emberek ugyanis meggyalázzák azoknak a kommunistáknak az emlékét, akik meghaltak a fasizmus megsemmisítéséért folyó harcban, kicsinyes, anyagias szempontjuknak köszönhetően csatlakoztak a jobboldali erőkhöz, melynek melegágya a szélsőjobboldal."

A kommunisták nem a fasizmus megsemmisítéséért harcoltak, ez legfeljebb harcuk akaratlan mellékterméke volt. A kommunisták saját hatalmukért harcoltak elsősorban, a kommunista diktatúra bevezetéséért.

A jobboldal melegágya a szélsőjobb? Na, ez is elég fura vélemény.

"Magyar jobboldali zsidóink élen járnak e gyalázatban, és nem tekintik irányadónak Natan Saranszkij nézetét, miszerint:
„ …azt kell mondanom, hogy a holokauszt bűne teljesen egyedi, hiszen egy tudatos döntés volt, aminek az volt a célja, hogy minden zsidót kiirtsanak a világ minden országából. Ezt a bűnt semmilyen más bűnnel nem szabad egy szintre emelni.”"

Ez egy egyedi vélemény. Szerintem alaptalan. Nagyon tisztelem Saranszkijt, ő valóban egy hős, aki nagyon sokat tett az emberiség érdekében, de még egy hős is tévedhet néha...

22.

Én a szélsőbalon sem látok ellentmondást szavak és tettek között.

Miért volt ilyen népszerű? Mert egy szekuláris valláspótló és leegyszerűsíti a világot.

Kedves Max!
Te sokkal szélesebb látókörű ember vagy, hogy most, amikor „arab tavaszról”-, az izraeli államban megmozduló elégedetlen tömegekről-. a Wall Street elfoglalásáról szólnak a hírek, akkor Te Sztálinnal, meg Leninnel jössz elő.
A világ társadalma előre megy, és nem hátra!
Arról írjál inkább, hogy mi a társadalmi mozgások újabb hullámairól a véleményed?!
Nem tartod furcsának, hogy amikor Latin Amerika szerte megerősödnek a baloldali mozgalmak, amikor az „arab tavasz” sem azt a fordulatot hozza, ami a világvezető hatalmának mindenben kedvező változásokat jelentené, amikor nem csökken, de mélyed a világon a pénzügyi-, gazdasági válság, akkor Te a „kommunizmus világméretű bukásáról” értekezel?
Nem gondolod, hogy a szovjethatalom bukását nem illene összekeverni a marxi gondolatok, kommunista eszmeiség bukásával?

25.

"A világ társadalma előre megy, és nem hátra!"

Igen, a világ megy előre. Ennek része a kommunizmussal való szakítás is. A kommunizmus VISSZA vinné a világot, nem előre.

"Nem gondolod, hogy a szovjethatalom bukását nem illene összekeverni a marxi gondolatok, kommunista eszmeiség bukásával?"

Nem látok különbséget.

Ácsi Gitár!
..., mondja már meg nekem valki, hogy amikor egy Zsidó TÉNYLEG Zsidó, akkor mi IS A BAJ VELE...???!
...., mert a baj akkkor keletkezik, amikor a zsidó NEM ZSIDÓ, csak politikai tőkeként hasznélja az állítólagos Zsidóságát, pláne ha a "delikvens" NEM IS ZSIDÓ! ...., csak annak mondja magát ....

26-ra
Maxnak:

Hát ez az ALAPVETŐ TÉVEDÉSED, HOGY NEM LÁTSZ KÜLÖNBSÉGET A SZOVJET HATALOM BUKÁSA, ÉS A MARXI-, KOMMUNISTA ESZMEISÉG KÖZÖTT.
Nem vagy Te buta gyerek.
JAVASLOM:
KONZULTÁLJ SAJÁT MAGADDAL.
Biztosan rájössz, hogy a kettő nem ugyanaz!
(Egy kis segítség:
"... izzó, vas trónon Őt elégettétek,
de szellemét a tűz nem égeté meg.
Úgy vigyázzatok:
ismét pusztíthat e láng rajtatok!)

26. maxval bircaman (szerkesztő)
Maxi!
A Kommunizmus és az akármibelőlekinövő, megaz Liberálkatyvasz, és azt MA ÉRTELMEZI-e valaki?! ..., s hogy is van ez a MINDENKI FASISZTA?! ..., sehogy ...!
A ma Harminc év alattiak le sem szarják ezeket a kategóriákat, s 2014re mégtöbb lesz - gerontológiailag - AZ A FIATAL ..... !!!
????!

28.

Számomra a 2 ugyanaz. A szovjet rendszer bukása a gyakorlatban mutatta meg az elméletben már régóta bukott marxizmus kudarcát.

Többször elmondtam: a kommunista eszmével van gondom, nem az eszme megvalósításával.

29.

Kommunizmus és liberalizmus - ez két teljesen külön ideológia.

27.

Én még olyat nem láttam, hogy valakivel a nemzetisége vagy származása miatt lenne baj. Vallás miatt már előfordul, hogy valakivel baj van, de történetesen zsidó vallás esetében még nem találkoztam ilyennel.

Ami a Navigátor nevű blogtársat illeti, vele kapcsolatban rég megírtam már:
osbutasagok.nolblog.hu/archives/2011/06/12/fideszesprovokator/ - ő már szinte mindenhonnan ki van tiltva egyébként, a NolBlogon egyszerűen nagy a szerkesztői tolerencia, ezért van még itt.

Nem hinném, hogy Marxot egy kalap alá lehet venni a gyakorlati "kommunistákkal", más az elmélet, más ami - és főként ahogy - megvalósult belőle(?), de ez mellékzönge.
Azt írod, tapasztalati tény, hogy az antikapitalizmus egyben az emberi jogok és a demokrácia elutasítása is.
Nem tudnál elképzelni egy olyan antikapitalista rendszert, amilyen még nem volt? Ami a feltételek megteremtésével inkább kiszélesítené az emberi jogokat, bár nem a mai demokrácia megfelelője?Attól, valamit még nem találtunk ki, nem próbáltunk ki, még létezhet és jobb is lehet.
Churchill után szabadon: a demokrácia pocsék, csak jelenleg nem tudunk jobbat.
Magam ehhez még azt is gondolom, a kapitalizmus - legalábbis jelen formájában - pocsék, csak jelenleg még nem találtuk ki a jobbat.
Közben gondolkodom azon, miért is lovagolta meg az antikapitalizmust, mint eszmét a náci Németország, van egy olyan gyanúm, ez is arra épített, a tömegeknek általában nagyon nem jó a kapitalizmus...de ez még nem jelenti azt, hogy a kommunizmus megfelelőbb lenne, lett volna. A náci Németország maradt kapitalista, ha nem is klasszikus kapitalista, csak nevében és jelszavaiban volt szocialista, illetve nemzeti szocialista, bár tény, egyáltalán nem a liberális demokráciára építette a sajátságos kapitalizmusát.
Tehát a jelszavak, elmélet nem a gyakorlatot mutatják, sem a nácizmus, sem a kommunizmus esetén.
A több mindenben jelen lévő hasonlóságot így nem elvitatom, hanem más aspektusból nézem.

33.

"Churchill után szabadon: a demokrácia pocsék, csak jelenleg nem tudunk jobbat. "

Más szavakkal: ez a legjobb.

"Nem tudnál elképzelni egy olyan antikapitalista rendszert, amilyen még nem volt? Ami a feltételek megteremtésével inkább kiszélesítené az emberi jogokat, bár nem a mai demokrácia megfelelője?Attól, valamit még nem találtunk ki, nem próbáltunk ki, még létezhet és jobb is lehet."

Minden lehet. Mindenesetre a marxizmus bizonyítottan rossz. Nem működik. Marx tévedett. A tények makacs dolgok.

"Nem hinném, hogy Marxot egy kalap alá lehet venni a gyakorlati "kommunistákkal", más az elmélet, más ami - és főként ahogy - megvalósult belőle(?), de ez mellékzönge."

Én éppen ezt cáfolom. Nem látom, hogy Marx és Lenin között szakadék lenne. Lenin megvalósította Marx gondolatait, természetesen kisebb változtatásokkal, hiszen Marx nem adott pontos programot. Tehát: a létező kommunizmus nem más, mint az elméleti kommunizmus.

33.

"A náci Németország maradt kapitalista, ha nem is klasszikus kapitalista, csak nevében és jelszavaiban volt szocialista, illetve nemzeti szocialista, bár tény, egyáltalán nem a liberális demokráciára építette a sajátságos kapitalizmusát."

A kapitalizmus lényeges eleme a gazdasági szabadság. Ez pedig hiányzott Hitler birodalmában. Igaz, hogy nem szüntette meg olyan mértékben a magántulajdont, mint Lenin és Sztálin, de ami volt az messze volt a gazdasági szabadságtól.

A magántulajdon egyébként teljesen még a korai Kubában és Mao Kínájában sem lett megszüntetve. Én úgy tanultam a Havannai Egyetemen a marxizmus-leninizmus szemináriumon, hogy sajnos még Kubában sem sikerült felszámolni teljesen a kapitalizmust, mert pl. az utcai cipőpucoló bácsik képében jelen van még a tőkés osztály, s ezt a néphatalom ideiglenesen tolerálja ugyan, de amint egyre inkább fejődik a szocializmus, a forradalom végül a történelem szemétdombjára fogja kiseperni a cipőpucoló tőkéseket. (Nem viccelek.) Csak Pol Pot Kambodzsája az egyetlen eset a magántulajdon teljes likvidálására.

"Közben gondolkodom azon, miért is lovagolta meg az antikapitalizmust, mint eszmét a náci Németország, van egy olyan gyanúm, ez is arra épített, a tömegeknek általában nagyon nem jó a kapitalizmus...de ez még nem jelenti azt, hogy a kommunizmus megfelelőbb lenne, lett volna"

Az emberi irigység itt az ok. Tulajdonképpen ez a kommunista eszme fő motivációs hívóereje.

Max!
Az „emberi irigység” helyett:
gondolj a bizonytalan munkahelyre-, jövőre, a munkanélküliségre, a tervszerűtlen termelésre, a tőkének való kiszolgáltatottságra, a globális hőmérséklet változások okozta károk szabályozásának szükségességére, a kapitalista államok közötti piacszerzésből adódó konfliktusokra.
Sokkal közelebb kerülsz a realitásokhoz…

37.

Munkahely akkor van, ha megy a gazdaság. Ha marxista alapon tönkretesszük a gazdaságot, nem fog menni a gazdaság.

Tény: egyetlen kommunista állam sem tudott mást, mint visszafejlődést produkálni. Viszont amint bevezettek kapitalista módszereket, azonnal megindult a fejődés. Lásd a legjobb példát, a mai Kínát.

A kapitalista államok közti konfliktusok megoldása pedig az integráció és a globalizáció.

max, van két kérdésem a bulgáriai népszámlálásos bejegyzésednél

Nézem mindjárt.

7 re Erlauer!
Következetlen ember vagy. Ahol most e állsz ezzel a gondolatoddal, azt ingoványnak szokták nevezni.
Aki Nyifuval paroláz, az nem különb nála.
Csodálkozom, nagyon csodálkozom rajtad.
Százados.

41.

Egyet kell érteni valakivel ahhoz, hogy az ember beszélhessen vele?

38-ra
Maxnak:

Nagyon kíváncsi lennék az USA-Kínai Népköztársaság közötti INTEGRÁCIÓRA, de vélhetően addigra - az Istennek hála -, én már alulról szagolom az ibolyát...
Ha "szerencsés gyerek" leszel, Te még megérheted...
(Kár, hogy nem hiszek a túlvilágban, mert akkor írhatnál nekem egy e-mailt, hogyan is zajlott le, ez az "integráció".)

43.

Addigra ez nem lesz gond. 20 év múlva Kína lesz az egyes számú világhatalom.

44-re
Max-nak:

Nem ismered ezt a slágert:
"... Álom, álom, édes álom, álomkép,
álmodjunk, hogy egymásé leszünk mi még..."

A világ katonai kiadásának mintegy 50%-át az USA adja.
Tudtommal nem arra használják a hadseregüket, hogy a Hálaadás Napján díszszemlén parádézzanak....

Aztán meg minek volt - van - az iraki, afganisztáni háború?
Valamikor, egyszer, csak fel kell használni az ott szerzett tapasztalatokat.
Tudom, van egy bibi:
a jelenlegi tömegpusztító eszközök nem alkalmasak háborúra, ezért olyan eszközöket kell kikísérletezni, rendszerbe állítani, mely csak az élőerőt pusztítja, tompítja el, és az anyagi javakat kevésbé pusztítja, és amelyek csak az ellenségben okoznak kárt.
Bízom benne:
folynak ilyen jellegű kutatások...
A másik bibi:
A feltételezhető ellenség sem hülye.....

42 re Maxval,
Nyifuval csak kétféleképp lehet beszélni: Egyetérteni, vagy ellenezni. Eszmecsrélni, azt nem.
Erlauer nem ellenezte. Parolázott vele.
Százados

Maxval,
Most olvasom a keret feletti szöveget. És közlöm, hogy megvagyok nevelve.
De azt írhatom fővesztés terhe nélkül, hogy posztoddal nem értek egyet?
Igen? Köszi.
Akkor közlöm, -- nem anonim -- hogy nem értek vele egyet.
és én vagyok a tizedik -- .
Százados.

46.

Én ezt nem így látom. Általában nem értek egyet Funyival, azonban ez nem jelenti azt, hogy ha esetleg valamiben egyetértek vele, akkor ezt titkoljam.

47.

Oké: tehát te nem értesz egyet + Navigátor 9 nickje... :-)

Én tényeket írtam egyébként le. Persze lehet nem egyetérteni tényekkel, de nem igazán érdemes...

Na várjál, csak legyen egy kis időm...

Addig is figyelmedbe ajánlom az arte (?) Atlantis c. filmjét a kommunizmusról.

(de fárasztó vagy...bántom én a te vallásodat??)

Ekkora hazugságot, a tények elferdítésének ilyen mértékű mocskos megnyilvánulását csak egy velejéig burzsoá áltörténész mondhat. Az ilyen, és ehhez hasonló nézetek vezettek odáig, hogy hatalomra juthatott a nácizmus Németországban.
A cikkírónak halvány fogalma sincs a marxizmusról, hiszen Marx idejében még nem volt fasizmus, így a marxisták csak később váltak a fasizmus ellenségeivé, de ezt nem ők kezdték.
A FASIZMUS, NÁCIZMUS legádázabb ellenségei a kommunisták voltak, és azok is maradnak.

..."Marxot, Lenint, Sztálint, Kádárt, Pol Potot, Che Guevarát, Castróékat, s bűntársaikat"..
Ekkora katyvaszt csak a burzsoá "történettudomány" tud összehozni. Sztálint összevetni Kádárral, Pol Pottal, legfőképpen a kubai forradalom nagyszerű vezetőivel - ez már egy szélsőjobboldali elmebaj.

A média egyes interjúalanyai, politikusok, műsorvezetők, újságírók, stb. unos-untalan s egyre gyakrabban használják gyalázkodásra a „kommunizmus” szót olyan összefüggésben, hogy a „kommunizmus megbukott”,a „kommunizmus áldozatai és bűnei”, a „kommunizmus idején és alatt”, még dátumot is kitaláltak az „áldozatok napjának” megemlékezésére (február 25.) Sajnálatos, hogy ezt a történelmietlen tévedést baloldali politikusok és szakemberek is elkövetik, míg a jobboldal csupán fölmelegíti a két világháború közötti „komcsizást”, le akarván járatni valamennyi baloldali pártot és politikai mozgalmat. Másrészt az a cél, hogy a kapitalizmus fellángoló újabb és újabb válsága idején elhitessék a forrongó, elégedetlen tömegekkel, hogy a „kommunizmus”, az ideológiai elmélet tartalmazza egy új társadalmi rendszer megvalósításának lehetőségeit és módozatait. Ez az értelmezés gyakran felbukkan a marxizmus klasszikusainak munkáiban, (pl. Kommunista Kiáltvány „A baloldaliság, a kommunizmus gyerekbetegsége” stb.). Marx és Engels 1848-as Kommunista Kiáltványa óta a kifejezés elsősorban az általuk leírt osztály nélküli társadalmakat, illetve az ezek megvalósítására létrejött politikai ideológiát (marxizmus) és mozgalmat jelentette. Számos, magát kommunistának valló, ám egymástól ideológiájában eltérő mozgalom jelent meg a történelem során (pl. maoizmus, trockizmus, tanácskommunizmus, luxemburgizmus, keresztény kommunizmus, eurokommunizmus, stb.) Azonban, a Szovjetunióból kiindult marxista-leninista, később sztálinista, maoista, illetve az ezekből kiindult további irányzatok voltak azok, amelyek a 20. század világpolitikájára a legnagyobb befolyást gyakorolták.
1918-ban, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik szárnya felvette az Orosz Kommunista Párt nevet, amit más országok velük szövetséges pártjai és politikai szervezetei ezután követtek. Ettől kezdve a Szovjetunió, illetve más szovjet mintájú párt által irányított országokat kommunistának, hivatalos doktrínájukat pedig „kommunizmusnak” kezdték nevezni. Ebben Marx terminológiáját követte a politológia, amely szintén a kommunizmus első fázisának (szocializmus) nevezte el azokat a társadalmakat, amelyek a kapitalizmus megdöntése után, a végleges kommunista társadalom bevezetése közti átmeneti állapotban vannak.

A kommunista ideológia kulcsszavai ugyanúgy a szabadság, egyenlőség és testvériség,
mint a liberalizmusé, de szabadságeszménye nem individualista jellegű. Mert az elnyo-
mástól, a nélkülözéstől , a termelési eszközök – tehát az emberiség létfeltételeinek tulajdonba vételével megszűnik a kommunizmusban a tőke munka fölötti uralma, a kapitalista magántulajdon, ,míg a kommunista ideológia egységes köztulajdont képzelt el. Mások a „szovjet típusú” elnevezést használták (R.W.Campbell-1978, 1981) és J.Winiecki-1988). A német Zentrale Verwaltungswirtschaft kifejezésből származik
a „központilag irányított gazdaság” elnevezés. Az ENSZ-statisztikák az un. „központilag
tervezett gazdaság” elnevezést használták a tervgazdálkodásra utalva. A „parancsgazdaság”
fogalom arra szolgált, hogy a szocialista gazdaságokat a piacgazdaságoktól megkülönböz-
tesse (pl. P.R.Gregory-1990.). A szociológia-orientált szerzők (pl. V.Nee – D.Stark) gyakran
„államszocializmusról” írtak. Vagyis a szocialista rendszerekben nem hogy „elhalt” volna
az állam, ahogy azt a „kommunizmus” hirdetőitől „elvárták volna”, hanem tovább erősödött,
és egyre centralizáltabbá vált, a szocialista országok nagy többségében fel sem merült a
társadalmi „önigazgatás” kommunista gondolatának megvalósítása...
Tovább cáfolja a megvalósult „kommunizmus” létezését jó néhány történelmi tény.
Az 1960-as években több szocialista országban bejelentették, hogy „lerakták a
szocializmus alapjait”, ezek nevezték magukat ezután „szocialista köztársaságnak” (pl.
Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) Szó sem volt arról,hogy ezek az országok „kommunis-
ta köztársaságok” lettek volna, a többi kelet-európai ország elnevezése pedig „népköztár-
saság „ maradt.
Kornai János közgazdász, A szocialista rendszer című könyvében (1993) a szocialista rendszerek három prototípusát különböztette meg, ezek a következők voltak:
1. Forradalmi, átmeneti rendszer (átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba)
2. Klasszikus rendszer (vagy klasszikus szocializmus)
3. Reformrendszer (vagy reformszocializmus)
Ha ezt a fejlődési utat elemezzük, kitűnik, hogy már a 2. prototípus is eltávolodóban
van a kommunizmus ideológiájától és általában valami baloldali, szociáldemokrata kön-
tösben jelenik meg és gyakran a „létező” vagy „fejlett szocializmus” jelzővel illetik.
M. Gorbacsov: Átalakítás (peresztrojka) és új gondolkodás (glasznoszty) című könyvében (1987) csaknem kizárólag a „szocialista építés” gondjait taglalja ekként.
„Régóta vonzó volt számomra a kitűnő lenini képlet: a szocializmus egyenlő a tömegek
eleven alkotó tevékenységével. A szocializmus nem a priori elméleti séma, amely szerint a
társadalom utasítókra és végrehajtókra tagolódik...” Az átalakítás politikája mindent a
helyére tesz, teljes mértékben visszaállítják a szocializmus elvét: Mindenkinek képességei,
mindenkinek munkája szerint”, vagy, „Több szocializmust, több demokráciát!”
Egyetlen helyen említi könyvében a kommunizmust a következő összefüggés-
ben: ” Akármit gondolnak is a kommunizmusról ellenségei, ez a mozgalom az emberért
jött létre és létezik – az ember szabadságáért, azért, hogy védje az ember igazi jogait, hogy
megvalósuljon az igazságosság a Földön, mert a humanizmus hatalmas erőforrásait hordozza magában.

Az SZKP XXVII. kongresszusán szó sem esett a kommunizmusról, amely csupán a
„létező szocializmus” építését tűzte ki célul!
Hogy mennyire téves álláspont a kommunizmusról, mint létezett, megvalósult társadalmi rendszerről szónokolni, jól mutatja a baloldali, radikális anarcho-kommunista portál néhány írása (Társadalmi Forradalom), amely szélső baloldalról cáfolja a kommunizmus létét!
1. A „szocialista” országok valójában „kapitalista” országok voltak, akárcsak a Szovjet-
unió, hiszen a kapitalizmus összes ismertetőjegyét megtaláljuk náluk. Így a „demokráciát”, ha
ez korlátozott volt is, így volt osztályharc, tehát az osztályok sem haltak el, volt csere, árutermelés, volt kizsákmányolás. Volt tulajdon, amivel mindig csak az állam rendelkezett, leszámítva a szövetkezeti tulajdont. A proletárnak ezekben az országokban sem volt semmi tulajdona a munkaerején kívül. Hiába hirdették a magántulajdon megszüntetését, az ún. állami tulajdon mögött ott állt az uralkodó osztály nómenklatúrája, amely a tévhittel ellentétben nem a munkásosztály volt... Viszont nem volt saját tulajdona az állami tulajdon! (Az már más tészta, hogy egyesek akként kezelték, de ez már egy másik történet. Ezek ülnek most a nyakunkon!)
2. Megmaradt az állam, amely nem hogy megszűnt volna, még hatalma erősödött is – ez biztosította a az államszocializmus, azaz az a „kapitalizmus” működését: voltak törvények, volt rendőrség, hadsereg, börtönök. Létezett minden olyan intézmény, amelyek biztosítják az „érték diktatúrájának fennmaradását, amelyek munkába „kényszerítik” a proletáriátust, amelyek lehetővé teszik a kizsákmányolás állandó fenntartását... Majd megállapítja, hogy a „szociáldemokraták” nem antikapitalisták és nem a proletáriátus érdekeit képviselik”.
A kritikával kezelt véleményből is kiolvasható, hogy a kommunizmus ideológiai célki-
tűzéseiből a történelem során alig valósult meg valami... (Ez sajnos, igaz)

A „Gyakori kérdések” nevű internetes fórumra valaki 2010. november 4-én feltette a következő kérdést: ”Magyarországon volt kommunizmus?” A beérkezett 9 válasz adóból 7 egyértelműen tagadta ennek hazai létezését, de kétségbe vonták azt is, hogy a Világon bárhol lett volna! A téma iránti érdeklődést jelzi, hogy a „kommunizmus” címszó alatt egy másik alkalommal 50 kérdéssor jelent meg, amit kiváltott az a tény, hogy a kapitalizmus újabb világgazdasági válsága zúdult a Világra, s úgy ahogy az 1929-1933-as válság után történt, a jobboldal koncentráltan, nagy erővel a baloldali erők ellenfordult (akkor került Hitler hatalomra, erősödött meg a fasizmus): ennek megnyilvánulása a kommunisták elleni támadás...
A feltett kérdések közül válogattam néhányat: Mi a kommunizmus? Mikor lesz kommunizmus?
A kommunizmus hogyan lehet diktatúra? Mi a különbség a szocializmus és a kommunizmus között? Mi a különbség a kommunizmus és az anarchizmus között? A kereszténység és a kommunizmus tényleg testvéreszmék? Észak-Koreában vajon mikor fog véget érni a kommunizmus?
A mostani választásokkal véget ért Magyarországon a kommunizmus? Ha a zsidók találták fel a kommunizmust, az hogyan lehet vallásellenes?
Az 50 témacsoportra 659 válasz érkezett, a legnagyobb érdeklődés a következő kérdések iránt mutatkozott meg: Melyik volt undorítóbb, a kommunizmus vagy a fasizmus? (59), Hogyan lehet a kommunizmusnak 100 millió áldozata? (61), Megvalósulhatott volna-e a kommunizmus?(40)
Szerintetek melyik jobb, a kommunizmus vagy a demokratizmus?(37)
Van egy olyan bölcsesség: kérdezz és megmondom, mit tudsz! Ez a vélemény ezekre a megnyilvánulásokra is jellemző!
1. A pro és kontra érzelmi megközelítéseket is figyelembe véve, a hazai népesség történelmi tudása meglehetősen hézagos és alacsony színvonalú. Eben a Horthy-rendszer antikommunista hagyományainak, a Rákosi-rendszer történelemhamisításának és feléledő jobboldali (urbanista) kurzusnak, valamint a szélsőjobb feltámadásának egyaránt nagy a felelőssége.
2. Néhány példa: a hozzászólók többsége nem tudja, mi a különbség a kapitalizmus-szocializmus-kommunizmus között. Azt hiszik, hogy a fasizmus egy különálló társadalmi rendszer volt, aminek semmi köze nem volt a kapitalizmushoz, holott az a nagytőke „legreakciósabb részének legsovinisztább, legagresszívebb nyílt terrorista diktatúrája volt, amely szociális demagógiájával, faji gyűlölet szításával, erős terjeszkedéssel, más népek leigázásával, kommunistaellenességgel tett szert jelentős tömegbefolyásra. Azt sem képesek sokan megérteni, hogy a rendszerváltás utáni MSZP-nek, amely formálisan az MSZMP utódpártja, semmi köze nincs a „kommunizmushoz” még akkor sem, ha egyes mai funkcionáriusai a rendszerváltozás előtt kormány-és pártpozíciókban voltak. Vagy humoros kérdés:
„A Fidesz elkezdte a visszaállamosítást, jön a kommunizmus?”...

Sajnos a helyzet az, hogy az átlagember, a közvélemény gyakran megtévesztett, történelemtanításunk hihetetlenül gyenge és szubjektív, ezért a fiatalok többségének nincs lehetősége a valós történelmi tények megismerésére. Az idősebbek a megélt tapasztalataik alapján foglalnak állást: aki a Gulágon volt és Recsken, az másként látja korszakot, mint aki Auschwitzból véletlenül hazatért.

Szóval tisztelt uraim, itt szó sincs a "kommunizmus világméretű bukásáról" - mert hiszen kommunizmus soha, sehol sem volt, ugyanis a kommunizmus nem rendszer, hanem mozgalom, ideológia.
A világban tapasztalható a kapitalizmus általános válsága, amelyből más soha nem fog tudni kikászálódni. Egyetlen lehetőség van, a szocializmus. Még eltart egy ideig a vergődés, de a kapitalizmusnak befellegzett. Vagy világháborút robbant ki, amely a világgal együtt a saját pusztulását is jelenti, vagy átadja a helyét az emberi élethez méltó, kizsákmányolásmentes társadalomnak - más alternatíva nincs.
Ha tudomásul veszik tisztelt burzsoák, ha nem.

Sajnos, Ön hazudik, nem Dimitrov. A náci állam ugyanolyan fasiszta korporatív állam, volt, mint Olaszország, a különbözőség a nácik fajelméletében, az "Übermensch" elméletében van.
Egyikre sincs szüksége az emberiségnek, csak a finánctőkének. A fasiszta, vagy a náci állam a tőkére, nevezetesen a finánctőkére támaszkodik. Aki a kapitalizmus híve, az elvileg a kapitalizmus legreakciósabb változatának is a híve. Lásd, a nem működő polgári társadalmak soha sem "kommunizmusba", hanem nyílt fasiszta uralomba váltanak. Erre már volt péda a történelemben, csak ilyen példa volt.

A kommunizmus erkölcsi alapjai:

Addig, amíg a proletariátus elnyomott és felszabadulásáért küzdő osztály volt, a vele szemben állók mindig azt vetették harci filozófiájának, az igazi marxizmusnak szemére, hogy nem veszi tekintetbe az emberek közötti viszonyok erkölcsi vonatkozásait. Felületes szemlélő számára helytállónak is látszik ez az ellenvetés. Hiszen a marxizmus alapfeltétele az, hogy a termelési viszonyok átalakulásában látja minden társadalmi változás végső okát. A marxista cselekvés lényege pedig a minden tekintet és megalkuvás nélküli osztályharc gondolatában csúcsosodik ki. Hogy ennek az osztályharcnak a megvívása milyen erkölcsi magaslatot kíván a küzdő proletariátustól, arról most ne beszéljünk. Az osztályharc filozófiája nem ismerte az érzelgést; nem csinált soha vértanúkat elesettjeiből. Mint egyszerű, magától értetődő kötelességet követelte meg minden harcosától a végső önfeláldozást.
A marxizmusnak ez a látszólagos teljes függetlensége a cselekvések erkölcsi oldalaitól még jobban kiélesedik a proletárdiktatúra idején. Az osztályharc kíméletlensége még csak fokozódik. Mert most a végső győzelemről: a burzsoá osztály megsemmisüléséről van szó. Azért élesebben nyilvánul meg a meztelen, irgalmat nem ismerő osztályharc, mint az elnyomatás idején. Akkor önvédelem volt az osztályharc egy erősebb ellenféllel szemben. Most támadó jelleget öltött, mert arról van szó, hogy e legyőzött ellenfél végleg megsemmisíttessék. Ebben az utolsó harcban nem szabad félúton megállni. Nem szabad, mert a proletariátus egész harcának eredménye van kockára téve a legkisebb ingadozás esetén. Úgy látszik tehát, mintha ilyen módon az erkölcsi mozgatóerőknek szerepe a proletariátus cselekvéséből egészen kikapcsolódnék: a rideg osztályharc marad meg, mint a cselekvések egyedüli szabályozója.
De ez a beállítás mégis csupán látszat. Éspedig azért, mert az osztályharc rideg irgalmatlansága abból a célkitűzésből meríti erejét, hogy a küzdelem az osztálykülönbségeket nem ismerő társadalom felépítésével fog végződni. Ámde itt felmerül a kérdés: mi lesz ennek az új társadalomnak az összetartó eleme? És a másik kérdés: lehet-e már ma az új társadalmat valamiképpen előkészíteni? Ha ennek az új társadalomnak eleme kizárólag a gazdasági élet felépítése volna, azt kellene felelni erre a kérdésre, hogy nem lehet készülni. Ahogy minden komoly marxista számára mindig világos volt, hogy a termelés igazi megszervezése, a komoly szocializálás teljes lehetetlenség volt, mielőtt a proletariátus kezébe nem ragadta a hatalmat, úgy kellene itt is azt mondani, hogy nem kell várni az új társadalom kialakulását, küzdeni kell eljöveteléért - arról azonban, hogy milyen legyen az új társadalom, arról majd csak azok fognak gondolkodni és gondoskodni, akik eljövetelét megérik.
Ezen a ponton merül azonban fel az erkölcsi kérdés. Ha végérvényesen győzött a kommunizmus, ha ez által kikapcsolódik a társadalom életéből és vele az emberek öntudatából minden osztálykülönbség, ha a gazdasági élet és vele a megélhetés gondja megszűnik szerepet játszani az emberek életének felépítésében - akkor felmerül a kérdés: mi fogja ezt az új társadalmat fenntartani és összetartani, mi lesz a benne élők életének legfontosabb tartalma? Erre a kérdésre csak az erkölcs oldaláról kaphatunk választ. Csak akkor volt értelme az osztálykülönbségek gyökeres kiirtásának, ha vele minden kiveszett az emberek egymás közötti életéből, ami őket egymástól elválasztotta: minden harag és minden gyűlölet, minden irigység és minden gőg. Egyszóval: ha az osztály nélküli társadalom a kölcsönös szeretet és megértés társadalma lesz. Egy ilyen társadalomnak azonban a társadalmi és gazdasági élet átalakulásai csak alapjait rakhatják le, csak lehetőségeit teremthetik meg, hogy igazán megvalósuljon, ahhoz maguknak az embereknek is át kell alakulniuk.
Értsük meg jól egymást. Nem arról van szó, mintha ez a belső átalakulás magától létrehozhatná az új társadalmat. Szó sincs róla. Addig, amíg ezek a társadalmi keretek nincsenek megteremtve, addig hiábavaló minden ilyen belső átalakulás. De az új mozzanat ennek ellenére is kimutatható. Az ti., hogy viszont maga a gazdaság, a társadalom átalakulása egymaga nem képes ezt az új társadalmat megteremteni. Puszta lehetőség marad, ha az emberek nincsenek felkészülve. Ha az osztály nélküli társadalom nem lesz egyszersmind a szeretet társadalma.
Erre pedig belsőleg fel kell készülnünk mindnyájunknak. És ez a felkészülés annyival is nehezebb, mert harcban állunk, és amíg harcban állunk, addig a társadalom új erkölcsi alapelve, építőpillére nem érvényesülhet. Addig - és ezt nem lehet elég sokszor és elég ridegen hangsúlyozni -, addig csak a kíméletlen osztályharc lehet a proletariátus cselekvésének zsinórmértéke. Viszont, ha azt akarjuk, hogy ez az osztályharc a győzelem pillanatában igazán győzelmes legyen, kell hogy ez a szeretetre való belső felkészültség mindenkinél meglegyen, kell hogy az osztálykülönbség igazi megszűnte pillanatában (melytől ma persze még nagyon távol vagyunk) mindenkiben meglegyen a készség egy új beállításra: a szeretetre, a megértésre és az összetartozásra.
Ezt a kiegyenlíthetetlennek látszó ellentétet a nevelés van hivatva nem áthidalni, hanem egy magasabb egységbe felvinni; amit a proletariátus a termelés terén csinál, az a feladata a nevelésnek a lelki élet területén: az osztálykülönbségek megszüntetése. A gazdasági élet átalakulása szervezetek összetöréséből és új szervezetek megteremtéséből áll, szóval az élet külső átszervezéséből és egységesítéséből. A nevelés létrehozta egységesítés evvel ellentétben belső. Feladata az embereket egymáshoz közel hozni. A műveltség előjogszerű mivoltának megszüntetése ugyan romboló munka, és nagyon hasonló a társadalmi élet átszervezéséhez, amellyel a legszorosabban össze is függ, de a nevelés igazi feladata ezen messze túlmegy, mert belsőleg csak úgy lehet egymáshoz közel hozni az embereket, ha megszüntetjük nemcsak az őket egymástól elválasztó külső életmódkülönbségeket, hanem belső eltéréseiket, műveltségi különbségeiket a lehető legkisebbre szorítjuk. Röviden: ha annyi átmenetet teremtünk ezen a téren az emberek között, amennyit csak lehet, ha mindenki számára lehetővé tesszük, hogy a maga számára minden külső és belső kultúrát megszerezzen.
Itt a nevelés kérdésében egyesül a látszólagos ellentét. Kérlelhetetlen osztályharc a burzsoázia ellen, egészen addig, amíg (mint osztály) meg nem semmisült. Teljes egyenlőség a nevelés terén. Gyerekekkel szemben nincs osztályharc, mert minden gyermekben az eljövendő, az osztálykülönbséget nem ismerő társadalom kezdő tagját kell látni; ha ugyanakkorra semmisül meg a burzsoázia, amikorra egy így nevelt nemzedék felnő, akkor meglesz egy új társadalomnak a gazdasága mellett erkölcsi létalapja is: minden ember kölcsönös szeretete és szolidaritása.

Lukács György

50.

Neked vallás a kommunizmus?

51.

“Ekkora hazugságot, a tények elferdítésének ilyen mértékű mocskos megnyilvánulását csak egy velejéig burzsoá áltörténész mondhat.”

Természetesen burzsoá vagyok, erre büszke vagyok.
Nem vagyok történész, csak hobbitörténész.

“A FASIZMUS, NÁCIZMUS legádázabb ellenségei a kommunisták voltak, és azok is maradnak.”

S a történelmi tények? Az 1919-es aktvisták átmenése a nyilasokhoz? Mussolini szocialista múltja? A konkrét együttműködés Sztálin és Hitler között?

“Sztálint összevetni Kádárral, Pol Pottal, legfőképpen a kubai forradalom nagyszerű vezetőivel - ez már egy szélsőjobboldali elmebaj.”

Összekeverés nincs, csak mindannyian a kommunizmus jelentős képviselői.
Szélsőjobb? Ezt ismerem. Aki antikommunista, az csakis fasiszta lehet, ugye? 

“A média egyes interjúalanyai, politikusok, műsorvezetők, újságírók, stb. unos-untalan s egyre gyakrabban használják gyalázkodásra a „kommunizmus” szót olyan összefüggésben, hogy a „kommunizmus megbukott””

Megjegyzem: Marx is így használta. A “szocializmus” szót Lenin találta ki.

52.

“A kommunista ideológia kulcsszavai ugyanúgy a szabadság, egyenlőség és testvériség,
mint a liberalizmusé, de szabadságeszménye nem individualista jellegű.”

Dehogy! A kommunizmus – mint neve is mutatja – kollektivista, azaz tagadja az egyént és a szabadságot. A kommunizmus a 3 közül egyet emel ki,a testvériséget, azt is eltúlozva.

“Akármit gondolnak is a kommunizmusról ellenségei, ez a mozgalom az emberért
jött létre és létezik – az ember szabadságáért, azért, hogy védje az ember igazi jogait, hogy
megvalósuljon az igazságosság a Földön, mert a humanizmus hatalmas erőforrásait hordozza magában.”

A tények mást mutatnak. Nincs igazságosság egyén, szabadság és jogok nélkül. A kommunizmus igazsága a hangyaboly “igazsága”.

55.

Én ezt másképp látom. A kapitalizmus mindig alkalmazkodott a körülményekhez. A kommunista eszme viszont megbukott, elméletben is és gyakorlatban is.

56.

Dimitrov definíciója hülyeség. A fasizmus és a nácizmus antikapitalista alakulatok,

57.

Kösz hogy beidézted ezt a cinikus, embergyűlölő, önleleplező szöveget.

Egyébként, mérnök ÚR, ha te vagy a Navigátor (mert szinte azonos a stílus), nyugodtan hozzászólhatsz eredeti nicked alatt is. Tudod, én nem vagyok kommunista, s a cenzúrának, az ellenvélemény elhallgattatásána sem vagyok a híve.

Mérnök elvtárs, elfelejti a Nagy Lenin jelszavát:

Szovjethatalom+villamosítás=Kommunizmus!

szerecsenmosdatás......hmm....ez a kifejezés nem P.C.....

Miért ne lehetne vallàs? Mindkettő ideológiai meggyőződés, olyasmiről, amit még nem láttunk, amire tárgyi bizonyíték nincs, tisztára hiten múlik. És a hited meghatározza a viselkedésedet is.

Ha látsz valami jó nagy különbséget a kettő között, nyugodtan mondjad.

67.

A politikai ideológia valami objektív dolog. A vallás transzcendens.

Jó, hogy bevallod, hogy a kommunizmusra nincs bizonyíték... :-)

Micsoda szóhasználat, mint bevallod... igaz, az elismerem sem változtat a dolgon.
De. Istenre sincs. Bizonyíték.
:)

69.

Istenre nem is kell bizonyíték.

Kedves MaxVal!

Én természetesnek tartom, hogy Ön, mint hívő keresztény és a kapitalizmus híve igyekszik elfeledkezni arról, hogy a legkirívóbb és leghatékonyabb népírtásokat az emberiség történetében a kereszténység követte el. A gyarmatosítás során Amerika népességének 80-90%-a puszult el, és a gyarmati világ további évszázadai is a permanens népirtás jegyében telt.

A gyarmatosítás másik velejárója a rabszolgakereskdelem és rabszolgatartás volt. Szintén premanens népirtás milliószám.

Ennek az eredeti tőkefelhalmozásnak köszönheti Ön is mai kényelmes és gazdag életét.

És Ön mint jó keresztény, hálás is mindezért. Íme ez a cikk a bizonyíték rá. És a szelktív történelmi feldékenysége a másik.

71.

Na és mi köze a gyarmatosításnak a kereszténységhez?

A kereszténység támogatta a gyarmatosítást. Egyes papok figyelmeztetései ellenére sem tett semmit az emberirtás megakadályozására. Sőt ideológiailag támogatta a gyarmati elnyomást, rabszolgatartást, a népirtást.

Még az ellen se léptek fel, hogy például a keresztény rabszolgák családját egyben tartsák, és például a feleséget, gyerekeket ne adhassák el másnak. Még keresztény rabszolgáknál se.

Maga az egyház részesült a bevételekből. Maga az anglikán egyház, de más egyházak meg egyenesen százezer számra tartottak rabszolgákat.

Például a Karib térségben az Anglikán Egyház volt a legnagyobb rabszolgatartó.

Éppen a Karib térségben, például az Ön kedvenc Kubájában a rabszolgák várható élettartama három év volt.

Mikor megkeresték a rabszolgatartókat, hogy kis életmód javítással ez a három év jelentősen növelhető lenne, azt válaszolták, hogy köszönik, de ki van számolva, hogy így a leggazdaságosabb.

73.

Ami a spanyol és portugál gyarmatokat illeti, éppen a katolikus egyház volt az, mely emberré nyilvánította az indián lakosságot, ezzel megmentve őket a kiirtástól.

Ami a rabszolgaságot illeti, anakronizmus XXI. századi alapon megítélni a XVI.-XIX. századot. A rabszolgaság egy létező intézmény volt már az ókorban is. A kereszténység nem volt sosem egy felforgató, társadalmi forradalmat hirdető csoport. Mindig csak a létező körülmények között működött, mert nem célja az evilági ügyek felforgatása.

Ami a gyarmatosítást illeti, az nem keresztény ügy. A keresztény egyházak nem a gyarmatosítást támogatták, hanem a keresztény hit terjesztését. A gyarmatosítást se nem támogatták, se nem ellenezték, ez állami politika volt, amihez alkalmazkodtak.

Tízmilliók kiírtása és tízmilliók rabszolgaságba taszítása nem a kereszténység terjesztése.

Olvassa el a saját legutóbbi válaszát figyelmesen, és látni fogja, hogy most kiket és mit vesz a védelmébe.

"Ami a spanyol és portugál gyarmatokat illeti, éppen a katolikus egyház volt az, mely emberré nyilvánította az indián lakosságot, ezzel megmentve őket a kiirtástól."
Én egy ilyen esetről tudok, amikor a jezsuiták redukcióiról volt szó. A végén az egyház döntése az lett, hogy a redukciókat át kell adni Portugáliának. A portugálok meg a döntést követően behatoltak a területre, és lemészárolták az akkor már keresztény guaranikat. A maradék szétszóródott az őserdőben.

Az egyház ideológiai alapot adott ehhez a gyakorlathoz, hogy lelkifurdalás nélkül lehessen mindezt végrehajtani. Részesült a bevételekből. Az anglikán egyház pedig effektíve, közvetlenül volt rabszolgatartó. Az említett gyilkos módon.

Nem vagyok vallásos, de mintha Jézus Krisztus nem beszélt volna arról, hogy az emberiesség évszázadfüggő.

De Ön vallásos, úgyhogy biztos jobban tudja.

75.

"Nem vagyok vallásos, de mintha Jézus Krisztus nem beszélt volna arról, hogy az emberiesség évszázadfüggő."

A társadalom évszázadfüggő.

Akkor lassacskán kezdem érteni Önt.

A kereszténység, a kapitalizmus és mindenki, aki az Ön szive csücske, azt csinál, amit akar. Főleg azért, mert tudja, az Ön gazdag, biztonságos életét a gyarmatosítás és rabszolgatartás tőkefelhalmozása alapozta meg és tartja fenn ma is. Mert hiszen az hasznos volt: pl. Önnek is.

Mindenki máson viszont számonkéri a brutalitást még összefüggéseiből kiragadott történelemhamisító módon is.

Még jó, hogy nem Németországban telepedett le, mert akkor tán még a náciknak is találna mentségeket.

Akkor lassacskán kezdem érteni Önt.

A kereszténység, a kapitalizmus és mindenki, aki az Ön szive csücske, azt csinál, amit akar. Főleg azért, mert tudja, az Ön gazdag, biztonságos életét a gyarmatosítás és rabszolgatartás tőkefelhalmozása alapozta meg és tartja fenn ma is. Mert hiszen az hasznos volt: pl. Önnek is.

Mindenki máson viszont számonkéri a brutalitást még összefüggéseiből kiragadott történelemhamisító módon is.

Még jó, hogy nem Németországban telepedett le, mert akkor tán még a náciknak is találna mentségeket.

78.

Maradjunk a tényeknél! A kapitalizmus mérlege pozitív, a marxismusé negatív. Ez a lényeg.

Kedves MaxVal!

"Maradjunk a tényeknél! A kapitalizmus mérlege pozitív, a marxismusé negatív. Ez a lényeg."

Ha ezt is az áldozatok számával kapcsolatban írta, akkor tökéletesen egyetértünk.

Csak azt nem értem, miért kezdett el pont most büszkélkedni vele?