Néhány adat, elemzés nélkül - csak emlékeztetőül azoknak, akik elhitték a kommunista propagandát a kommunizmus békeszerető jellegéről.
Furcsa, hogy több mint 20 évvel a kommunizmus világméretű bukása után még mindig akadnak emberek akik védeni próbálják Marxot, Lenint, Sztálint, Kádárt, Pol Potot, Che Guevarát, Castróékat, s bűntársaikat.
Mivel az úgynevezett "blogom" - valójában nekem nincs blogom, mivel nem vagyok blogger - eredeti célja emlékek rendszerezése, folytatnám célratörően, egy immár 34 évvel ezelőtti emlékkel.
Mivel 1986-1992 között életvitelszerűen Bulgáriában éltem, sikerült átélnem a bolgár kommunista uralom utolsó éveire jellemző kisebbségellenes üldözést is, különösen annak csúcsát 1989 nyarán. Bár mindvégig Szófiában voltam, ahol az üldözött kisebbségeknek nem igazán éltek képviselői, a hangulatot sikerült átéreznem.
A kommunizmus fő baja nem a gazdasági abszurditása és kegyetlen politikai praktikái. A gazdasági abszurditás is önmagában elég baj, a kegyetlen politikai módszerekről nem is beszélve. Azonban van egy még nagyobb gond: a rendszer erkölcsi tarthatatlansága.
Akár Szeredőcről, a sötét Balkán kellős közepéről, akár Guadalcanalról, a csendes szigetről, akár Afrika partjairól, Lanzarotéről, akár a szeles Antiguáról vagy Barbadosról, akár a szürke Budapestről, akár a rabigában szenvedő Havannából mondom, ugyanazt hangoztatom: a kapitalizmus problémáinak az oka a nem elegendő kapitalizmus, tehát a kapitalizmus problémáira a megoldás: több kapitalizmus.
