Úgy 15 éves koromtól nagy híve voltam az alternatív formák keresésének az irodalmi önkifejezés terén. Persze ez részben korosztálybeli betegség volt, de végülis ma is szeretem ezt. Célom az volt, hogy az agyam érzéseit reprodukáljam, minden felesleges sallang nélkül. Agyversnek neveztem el a műfajt, ami egyébként abszolút nem új műfaj, de én szerettem volna saját magamnak kitalálni egy új nevet... talán megbocsátható akkori koromat figyelembe véve. Voltak egyébként példaképeim voltak, de nem mondom a nevüket, mert sosem éreztem magamat elég jónak, hogy követőjüknek nevezzem magamat. De ez mindegy, én úgy éreztem és ma is úgy érzem, hogy a műfaj eléri célját.

Elolvasom »